Szemérmemet borotválva az önörömért, szőrtelen csodaországgal távoztam. Az érzés heves, a látvány csábító. Ujjaim felfedeznek, minden érzékeny pontot megkeresnek, a gyönyör borzongásai zakatolnak rajtam.
Ahogy ültem a tükör előtt, nem tudtam nem fantáziálni a sima bőr érzéséről az ujjaimmal szemben. A gondolat, hogy minden apró szőrtüszőt tapintsak az érintésemre borotválja a gerincemet. Borotvámhoz nyúltam és borotválni kezdtem a legintimebb területemet, minden egyes löket a testemen végigfutó örömhullámot küldött. Az érzés semmihez sem hasonlított, amit eddig tapasztaltam, a bőröm simasága az ujjamon az érzések szimfóniája volt, ami minden múló pillanatban csak erősödött. A frissen borotvált puncim látványa látvány volt, az önélvezet erejének és az önmagunkról való gondoskodás fontosságának a tanúsága. Ahogy tovább kutattam az új simaságomat, nem tudtam segíteni, de vajon mi vár még rám a szőrtelen gyönyörök világában.