Egy börtönbe csábítva két nő kutatja vágyaikat. A mostohalánya kötekedik és ízlelget, szenvedélyt gerjesztve. Nyögéseik visszhangoznak, eufórikus felszabadulásban csúcsosodnak ki. Ez nem fantázia; ez a kéj és az élvezet valósága.
Egy olyan világban, ahol a határok elmosódnak és vágyak keresztezik egymást, két nő sajátos helyzetben találja magát. Egyikük, egy mostohalány, börtöncellába zárva, szabadságát elveszik. A másik, mostohaanyja, ugyanúgy belegabalyodva saját vágyakozásának hálójába. Ahogy napi rutinjukban részt vesznek, tagadhatatlan kéjérzettel sűrűsödik be a levegő. Nem tudnak már nem törődni a köztük lévő mágneses húzással, testük vágyik arra az érintésre, amit megtagadtak maguktól. A mostoha anya, már nem tud ellenállni, térdre rogy, nyelve mohón kutatja mostohalnyai legintimebb területét. A sejt az élvezet nyögéseitől visszhangzik, miközben a mostohaanya a mostohalányok lucskos muffjára irányítja a figyelmet. A mostohalény kezdetben meghökkenve, hamarosan enged az extázisnak, teste az élvezet hullámaitól borzong. Ez a forró találkozás a szenvedély olyan szikráját gyújtja fel, amely már túl régóta szunnyadt. A cella, amely egykor a bezártság helye volt, a féktelen vágy menedékévé változik. A jelenet a gyönyör egy kandidójában csúcsosodik ki, mindkettőjüket eltöltve és alaposan kielégítve hagyja őket.